Eljött a beültetés napja. Pontosan 10 éve fedeztem fel az
egész gondot, de már olyan, mintha sosem lett volna normális hajam. Belém
ivódott a gyenge hajkorona tudata. Már nem élnek bennem élénken a zselézős
napok, inkább a képek erősítik meg, hogy voltak ilyen idők is az életemben.
Bárhogyan is történjék, attól az elkerülhetetlentől
megmenekülök, hogy kopaszra kelljen vágatnom a hajam. Ha csak ennyi történik,
már megérte az egész.
Az első nap „nehezen indult”. Szinte kopaszra nyírták a
hajam, ami felfedte a valóságot. Elkeserítő volt. Éreztem egyébként is, hogy
nagyon nagy hiányosságaim vannak, de ekkorára nem számítottam.
Akkor ott láttam, hogy tényleg itt volt már az ideje a
beültetésnek. Amely egyébként meglepően jól telt.
A donorterületről való kivétel alatt hasonfekvésben, a
beültetés során félig ülve, de inkább hanyatt feküdve tölthettem a napot. Az
első nap hosszúnak tűnt, de utólag belegondolva jobban is érezhettem volna
magam, hiszen ezúttal egész nap kizártam szinte a munkán való gondolkodást.
Filmeket néztem, beszélgettünk a doktornővel és az asszisztensekkel.
 |
| A HairHungary Klinika egyik kezelő szobája |
A HairHungary Klinika felszerelései és a szoba inkább kórházra hajaz, de az
ellátás, a beavatkozás, a törődés és a jó hangulat viszont minden „rosszat”
elfeledtet.
