Jean-Claude Van Damme egy kórházi ágyon fekszik. A kamera az
ágya mögé kerül, a belga színész fejtetője jó ha 10%-át uralja a képernyőnek,
de számomra ott elveszik a film cselekménye. Eszembe jut a Tökéletes katona,
ahol még ő is minden szempontból tökéletes volt.
Ebben a filmjében viszont már röhejesen fest azon a bizonyos
kórházi ágyon. A "Miki-egér-effektus" majd’ kiveri a szemem, és elvesztem a fonalat.
Attól az éjszakától fogva, hogy rájöttem, egy nap
megkopaszodom, elkezdett foglalkoztatni mások „vesztesége” is. A szemem nagyon
kinyílt a kopaszodásra. Mániákusan figyeltem a tinédzserkori bálványaimat,
hogyan is állnak ebben a harcban. Van Damme nem túl jól. Bár pár évvel korábbi helyzetéhez
képest bizonyosan jobban. Talán volt egy kis titkos hajbeültetés a háttérben?
Stallone? Tökéletes a mai napig, de nem úgy tűnik, mintha
nem vett volna igénybe segítséget.
Schwarzenegger? Nehéz eldönteni. Egyre ritkábbnak tűnt
szemből, de most ő is mintha rendezettebb lenne...
Vagy kezdem elfogadni őket új külsejükkel?
Egy biztos. A kopaszodást valószínűleg az elmúlással
kapcsolta össze az agyam. Végül is...
Az idő múlását mindenképpen jelképezi. De magában
foglalhatja a nő férfivel szembeni vágyának csökkenését is. Az átmeneti
korszakban akár azt, hogy hamarosan egy kövér, kopasz férfi mellett fog
felébredni minden reggel.
Nem gondolom azt, hogy egy embert csak a külseje miatt kell
értékelni, de tény, hogy sok esetben szempont. Például: miért fogadnám el, hogy
ebben a dologban ma kevesebbet tudok nyújtani a páromnak, mint amikor megismerkedtünk?
Én valóban kényelmes helyzetben vagyok, mert a párom nem
éreztette soha, hogy a kopaszodás miatt bármennyivel is kevesebbet érnék
számára. Ugyanazt látom a szemében, ha rám néz, mint 5 éve. Semmi nem
változott. De én mindig is szerettem a dolgokat több szempontból
megvizsgálni. Attól, hogy ő nem érzi, mégis bizonyosan veszít valamit, amit
most visszaadhatok neki.
 |
| Hajbeültetésem után 1 héttel |
Volt egy pár hónapos szakasz az utóbbi 10 évben, amikor
hasonlóképpen keltem, de az érzés semmilyen szempontból nem hasonlít erre.
Akkor csak nyugtáztam, hogy kopasz vagyok, és emiatt nincs is mivel takargatnom
a hiányt.
Most véres a fejem teteje, de egyben hajjal is teli.
Üldögélek, és egyelőre valószínűleg az agyam nem is tud mit kezdeni ezzel a
hirtelen jött felszabadulással.
Ha valami már egy évtizede az életünk része, legyen az akár
negatív dolog is, elfogadottá válhat.
A nagyjából három évvel ezelőtti, kopaszra nyírt időszak
miatt egyáltalán nem volt furcsa a jelenlegi kinézetem. A hajbeültetés utáni 2
milliméteres hajkorona egyértelműen csak pozitív töltetettel bírt. Ráadásul a vér
„sötétítése” miatt még feltűnőbb volt, hogy a korábban kihalt területeken ismét
megindult az élet.
