3 hónap telt el a hajbeültetésem óta. Nálam valamiért egészen könnyű
volt az átmenet a hajhullás és a maradandó hajszálak szárba szökkenése között. Elég sok
hajszál eleve maradt ott, ahol volt, és bár eléggé tartottam ettől az
időszaktól, mégis ez a rész volt életem egyik legszebb élményekkel teli
időszaka.
Nem volt tökéletes a hajam az átmeneti idő alatt. Nagyon
nem! Így most nézegetve a képeket, eléggé hiányos volt, de nekem akkor az kb. a
tökéletességet jelentette ahhoz képest, amilyen a hajbeültetés előtt volt, és
amilyen jövő várt volna rám a beavatkozás nélkül.
Akkor szinte meg sem láttam a ritka részeket, csak azt
láttam, hogy valami ott indul, vagy indulni fog. Ahogy fentebb is írtam, ez a
szakasz életem egyik legszebb szakasza. Mindig is utáltam a tökéletes dolgokat,
de mindig imádtam próbálni a tökéletesség felé elindulni.
Nyilván sosem lesz tökéletes hajam, mint mondjuk 18 éves
koromban, de sokkal jobban érzem most magam, amikor a katasztrofális helyzetből
afelé elindulhattam, amit az emberek csak úgy figyelmen kívül hagynak, ha rám néznek.
A hiányosságot észreveszik könnyen, és kritizálnak magukban, a tökéleteset
szintén könnyebben észreveszik, és elismerően tekintenek rá. Az enyém valahol
ott fog megállni, hogy rendben van. Észre senki nem fogja venni, de nem is
tekintenek rám negatívan a hajam miatt.
 |
| Képek a 3 hónapos kontrollról |
De persze ez az idegenekre igaz csak. A szeretteim, a közeli-,
vagy távoli rokonaim hüledezve néznek rám ma, és elismerően beszélnek a
hajamról, és úgy egészében a hajbeültetésről. Én egy délkeleti városban élek, 200
km-re a fővárostól. Gondolhatják, mennyire meg volt lepődve a háziorvos, amikor
vérvételre kértem papírt tőle hajbeültetéshez. Úgy nézett rám, mint egy
csodabogárra, és magában valószínűleg azt gondolta, hogy „na, ennek is elment
az esze”. És gondolták így a közeli rokonok, sőt, édesanyám is, aki konkrétan
kijelentette, hogy meg fogom bánni ezt az egészet. Pláne, mert szerinte túl
korai...
Ma már azonban mindenki másképp látja. Ma mindenki csodálja
az eredményt, és akivel csak ritkán találkozom, szinte elsőként a hajamat nézi
és dicséri. Jó érzés, amikor épp arról beszélnek elismerően, ami eddig a
leginkább zavart magadon. Magabiztossá tesz!
Nagyon sok szorongástól szabadított meg a hajbeültetés. Több
területen érzem a hatását. Kapcsolatokon, kapcsolatépítésben. Másképp állok új
emberekhez, másképp élem az életem. Már a reggeli ébredés is másképp történik,
hisz eddig azonnal rohantam a fürdőszobába kicsit rendbe tenni azt, ami még
maradt. Most csak felkelek „mint egy ember”.
Millió zavaró és degradáló gondolattól szabadultam meg, de
ez gyakorlatilag igaz a hajbeültetés első estéjére is. Ott változott meg
minden, és azóta is tart ez a felemelő érzés. Pedig csak „néhány” hajszálról
van szó... :)
