9 hónappal a műtét után

Ahogyan az egyik munkatársam szokta mondani a kisebb eseményekre nem feltétlenül kitérve: „az ég világon nem történt semmi”. És valahogy így vagyok ezzel én is, a hajamat illetően.

Volt hosszabb, aztán rövidebb... Az átmenetkor a fodrász el is csodálkozott, mert még nem vágott beültetett hajat.

Talán annyi történt, hogy kritikusabb lettem, és már értem, hogy miért áldoznak néhányan egy második műtétre, sűrítésre. Bizonyos megvilágításnál kissé áttetszővé válik a frontvonal. Nem igazán zavar, de nyilván, ha az ember a kellemetlenül borzalmastól eljut a simán vállalhatóig, akkor csak motoszkál benne, hogy miért is ne legyen akkor közel tökéletes?

Az viszont biztos, ha lesz is, nem mostani döntés lesz, mert egyáltalán nem zavaró, pláne, ha előkapok egy előtte képet. :) Nem azt, ami a honlapon fenn van, hanem pl. ezt.

Hajbeültetés előtti állapot

  

Még mindig nagyon jó érzés látni, hogy miből mit lehet ma már varázsolni, egy kétnapos beavatkozás során.

Továbbra is az van, hogy rendkívül hálás vagyok a HairHungarynak és Dr. Szalai Tündének, aki fáradhatatlanul fúrta és helyezte a graftokat, hogy ma sokkal pozitívabb gondolatokkal nézhessek a tükörbe.

Fél évvel a műtét után

Nagyon misztikus dolognak tűnt anno a hajbeültetés. Most, hat hónappal azután, amit közel 10 éve tervezgettem, az egész olyan természetes és egyszerű. Visszatekintve az elmúlt hat hónapra, csak pozitívumokról számolhatok be. 

Kezdve a műtéttel, amit valóban sok-sok éven át tervezgettem, álmodoztam róla, hogy egyszer talán... És aztán jött az egyre keserűbb igazság, ebből pedig az elhatározás, és végül a beavatkozás.

Most már csak arra emlékszem, amikor levágták a hajamat, és tényleg kiderült, mit próbáltam eddig elrejtegetni a megmaradó hajszálakkal. A gyomrom is összeszorult. És ez volt az utolsó rossz gondolatom attól fogva. A műtét második napján már magabiztos voltam, és persze véres, heges stb. De ahol eddig kopasz foltok voltak, most a rég vágyott, mini hajszálak. Na meg a hegek miatt jó sötét is volt, úgyhogy még sokkal sűrűbbnek tűnt, mint valaha. :)

Gyakorlatilag tökéletes, kicsire nyírt hajat láttam jó ideig. Aztán, ahogy korábban írtam, nálam nagyon gyorsan elindult a növekedés, úgyhogy az átmeneti három hónap sem volt katasztrófa. Azóta meg...

A féléves kontroll képei

Ahogy a nagykönyvben meg van írva. :) Amit a HairHungary ígér, azt be is tartja. Semmi misztikum. Haj tarkóból ki, fejtetőre fel és nő a haj. Ennyi.

Páciensként rém egyszerű a dolog. Csak közben megszabadulsz a kopaszodás miatti, esetleges szorongó gondolataidtól, és visszanyered az önbizalmad. Észrevétlenül.

 

Én valójában egy kicsit többet is kaptam, mint vártam. A beavatkozás előtt, abban az időszakban, amikor még több hajam volt, hajzselé nélkül konkrétan nem tudtam létezni, mert össze-vissza állt a hajam. A beültetés óta egyszerűen nincs rá szükség. A doktornő egyrészt tudom, hogy nagyon odafigyelt arra, hogy a hajszálak hogyan fognak állni végül, de ezen túl, hogy mi okozta ezt az extrát, sejtelmem sincs, mert egyelőre elfelejtettem megkérdezni. De tény, hogy az „új” hajam valahogy erősebb, és jó irányba dől. :)

Ami még érdekes, hogy olyannyira természetes az egész, hogy már teljesen megszoktam, hogy reggel nem kell semmit sem csinálnom a hajammal, csak beletúrok, igazítok egyet és már mehetek is...

Imádom! :)

Eltelt 3 hónap

3 hónap telt el a hajbeültetésem óta. Nálam valamiért egészen könnyű volt az átmenet a hajhullás és a maradandó hajszálak szárba szökkenése között. Elég sok hajszál eleve maradt ott, ahol volt, és bár eléggé tartottam ettől az időszaktól, mégis ez a rész volt életem egyik legszebb élményekkel teli időszaka.

Nem volt tökéletes a hajam az átmeneti idő alatt. Nagyon nem! Így most nézegetve a képeket, eléggé hiányos volt, de nekem akkor az kb. a tökéletességet jelentette ahhoz képest, amilyen a hajbeültetés előtt volt, és amilyen jövő várt volna rám a beavatkozás nélkül.

Akkor szinte meg sem láttam a ritka részeket, csak azt láttam, hogy valami ott indul, vagy indulni fog. Ahogy fentebb is írtam, ez a szakasz életem egyik legszebb szakasza. Mindig is utáltam a tökéletes dolgokat, de mindig imádtam próbálni a tökéletesség felé elindulni.

Nyilván sosem lesz tökéletes hajam, mint mondjuk 18 éves koromban, de sokkal jobban érzem most magam, amikor a katasztrofális helyzetből afelé elindulhattam, amit az emberek csak úgy figyelmen kívül hagynak, ha rám néznek. A hiányosságot észreveszik könnyen, és kritizálnak magukban, a tökéleteset szintén könnyebben észreveszik, és elismerően tekintenek rá. Az enyém valahol ott fog megállni, hogy rendben van. Észre senki nem fogja venni, de nem is tekintenek rám negatívan a hajam miatt. 

Képek a 3 hónapos kontrollról

De persze ez az idegenekre igaz csak. A szeretteim, a közeli-, vagy távoli rokonaim hüledezve néznek rám ma, és elismerően beszélnek a hajamról, és úgy egészében a hajbeültetésről. Én egy délkeleti városban élek, 200 km-re a fővárostól. Gondolhatják, mennyire meg volt lepődve a háziorvos, amikor vérvételre kértem papírt tőle hajbeültetéshez. Úgy nézett rám, mint egy csodabogárra, és magában valószínűleg azt gondolta, hogy „na, ennek is elment az esze”. És gondolták így a közeli rokonok, sőt, édesanyám is, aki konkrétan kijelentette, hogy meg fogom bánni ezt az egészet. Pláne, mert szerinte túl korai...

Ma már azonban mindenki másképp látja. Ma mindenki csodálja az eredményt, és akivel csak ritkán találkozom, szinte elsőként a hajamat nézi és dicséri. Jó érzés, amikor épp arról beszélnek elismerően, ami eddig a leginkább zavart magadon. Magabiztossá tesz!

Nagyon sok szorongástól szabadított meg a hajbeültetés. Több területen érzem a hatását. Kapcsolatokon, kapcsolatépítésben. Másképp állok új emberekhez, másképp élem az életem. Már a reggeli ébredés is másképp történik, hisz eddig azonnal rohantam a fürdőszobába kicsit rendbe tenni azt, ami még maradt. Most csak felkelek „mint egy ember”.

Millió zavaró és degradáló gondolattól szabadultam meg, de ez gyakorlatilag igaz a hajbeültetés első estéjére is. Ott változott meg minden, és azóta is tart ez a felemelő érzés. Pedig csak „néhány” hajszálról van szó... :)

1 hónappal a hajbeültetés után

A hajbeültetésem jelenleg abban a fázisban tart, hogy hullik, vagyis épp veszítem el azt a sokkal megnyerőbb külsőt, amit a beültetéskor kaptam. 

Hosszú lesz ez a pár hónap, de ha az vár rám, amit a beültetés után láttam, akkor nagyon megéri!

És az csak a kezdet, hiszen pár milliméteresre vágott hajjal voltam megáldva egyelőre, ha pedig minden rendben megy, kicsit több mint fél év múlva normális, fésülhető hajam lehet, amit nem arra használok, hogy elfedjek valami hiányosságot...

Egy hónappal a hajbeültetésem után

Már nagyon várom! :)

Visszapörgetve az időt – a kopaszodás hajnalán

Jean-Claude Van Damme egy kórházi ágyon fekszik. A kamera az ágya mögé kerül, a belga színész fejtetője jó ha 10%-át uralja a képernyőnek, de számomra ott elveszik a film cselekménye. Eszembe jut a Tökéletes katona, ahol még ő is minden szempontból tökéletes volt.

Ebben a filmjében viszont már röhejesen fest azon a bizonyos kórházi ágyon. A "Miki-egér-effektus" majd’ kiveri a szemem, és elvesztem a fonalat.

Attól az éjszakától fogva, hogy rájöttem, egy nap megkopaszodom, elkezdett foglalkoztatni mások „vesztesége” is. A szemem nagyon kinyílt a kopaszodásra. Mániákusan figyeltem a tinédzserkori bálványaimat, hogyan is állnak ebben a harcban. Van Damme nem túl jól. Bár pár évvel korábbi helyzetéhez képest bizonyosan jobban. Talán volt egy kis titkos hajbeültetés a háttérben?

Stallone? Tökéletes a mai napig, de nem úgy tűnik, mintha nem vett volna igénybe segítséget.

Schwarzenegger? Nehéz eldönteni. Egyre ritkábbnak tűnt szemből, de most ő is mintha rendezettebb lenne...

Vagy kezdem elfogadni őket új külsejükkel?

Egy biztos. A kopaszodást valószínűleg az elmúlással kapcsolta össze az agyam. Végül is...

Az idő múlását mindenképpen jelképezi. De magában foglalhatja a nő férfivel szembeni vágyának csökkenését is. Az átmeneti korszakban akár azt, hogy hamarosan egy kövér, kopasz férfi mellett fog felébredni minden reggel.

Nem gondolom azt, hogy egy embert csak a külseje miatt kell értékelni, de tény, hogy sok esetben szempont. Például: miért fogadnám el, hogy ebben a dologban ma kevesebbet tudok nyújtani a páromnak, mint amikor megismerkedtünk?

Én valóban kényelmes helyzetben vagyok, mert a párom nem éreztette soha, hogy a kopaszodás miatt bármennyivel is kevesebbet érnék számára. Ugyanazt látom a szemében, ha rám néz, mint 5 éve. Semmi nem változott. De én mindig is szerettem a dolgokat több szempontból megvizsgálni. Attól, hogy ő nem érzi, mégis bizonyosan veszít valamit, amit most visszaadhatok neki. 

Hajbeültetésem után 1 héttel

Volt egy pár hónapos szakasz az utóbbi 10 évben, amikor hasonlóképpen keltem, de az érzés semmilyen szempontból nem hasonlít erre. Akkor csak nyugtáztam, hogy kopasz vagyok, és emiatt nincs is mivel takargatnom a hiányt.

Most véres a fejem teteje, de egyben hajjal is teli. Üldögélek, és egyelőre valószínűleg az agyam nem is tud mit kezdeni ezzel a hirtelen jött felszabadulással.

Ha valami már egy évtizede az életünk része, legyen az akár negatív dolog is, elfogadottá válhat.

A nagyjából három évvel ezelőtti, kopaszra nyírt időszak miatt egyáltalán nem volt furcsa a jelenlegi kinézetem. A hajbeültetés utáni 2 milliméteres hajkorona egyértelműen csak pozitív töltetettel bírt. Ráadásul a vér „sötétítése” miatt még feltűnőbb volt, hogy a korábban kihalt területeken ismét megindult az élet.