Már az is tisztán látszott, hogy a teljesen kopasz
verzióval nagyon kellemetlenül festek. A pár millis-sel elfogadhatóbban, de
egyértelmű volt, hogy ritkul majd, és akkor a legjobb lesz ha beállok
szerzetesnek.
Google: Hajbeültetés...
Drága... nem 100%-os... hagyjuk...
Aztán úgy fél évvel később valamiért úgy döntöttem, hogy
hagyom kicsit nőni a hajam. Annyira elegem volt a kopaszságból, hogy valami
„újra” vágytam.
Nődögélt tehát a hajam, és mintha egész jól is nézett volna ki. Egyértelműen csak a teljes hiányhoz képesti kontraszt volt a pozitív
érzés alapja, de azokban a napokban igen jól éreztem magam.
Ismét beletúrhattam, fésülhettem, noha persze a zselé már
nem került elő többé, mert az ilyenkor úgy viselkedik, mint az összerántott
sötétítő függöny...
És akkor az egyik éjszaka álmodtam. Ismét tökéletes volt a
hajam, hajzselé stb. Nagyon érzelmes álom volt, aminek a végén könnyes szemmel
ébredtem. Mert mire feleszméltem, már tudtam, hogy nem volt valóság.
Google: Hajbeültetés...
100%-os eredmény! Csak ez érdekelt. Mindig tudtam, hogy
nagyon megvisel ez a hajvesztés dolog, de soha nem gondoltam, hogy egyszer
sírva ébredek miatta. Tudtam, hogy zavar, hogy mennyire vágyom a régi reggeli
hajzselés ceremóniákra, és a tökéletes eredményre, de nem éreztem, hogy tényleg
ennyire megviselne lelkileg.
 |
| HairHungary Klinika - 100%-os eredmény! Csak ez érdekelt. |
De aznap minden megváltozott. Már tudtam, hogy
hajbeültetésem lesz! Nem tudtam, hogy mikor! Hogy mikorra gyűlik össze a
pénzem, hogy mikorra gyűlik össze a bátorságom, de tudtam, hogy akkor, azon a
reggelen megoldottam a problémát! Már csak idő kérdése, de attól a naptól az
idő nekem dolgozott.
Úgyhogy tele is harsogtam a „környéket”, hogy mire készülök,
és persze mindenki nagyon kedvesen mosolygott. Úgy, mint amikor valakiről azt gondolják, hogy meghibbant. Egyrészt remekül lepleztem ezt az egész
hajhullást. Volt, aki észre sem vette a kopaszodást, csak azért tudta, mert
folyton mondogattam.
De sok mindent nem tudtak. Nem tudták, hogy évek óta (sőt,
most már épp egy évtizede) ébredéskor azonnal kirohantam a fürdőszobába, hogy
úgy igazítsam a hajam, hogy kevésbé látszódjon a teljes hiány.
Nem tudták, hogy én nem merülök le a víz alá a strandon,
mert kiderülne, hogyan is nézek ki valójában.
Nem tudták, hogy bár autóversenyzés közelében dolgozom, nem
szerettem volna beülni az autóba bukósisakkal, mert rendkívül hülyén néztem
volna ki utána. Amikor volt 1-2 ilyen eset, azonnal „menekültem” is a mosdóba.
Hát így éldegéltem én még úgy két évet a döntéshozatal után.
Aztán felgyorsultak az események. Bejelentkeztem, feltérképezés, "6000 hajszál,
és rendben lesz" - mondta a doktornőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése