A műtét - II. rész

Gyorsan eltelt a hajbeültetésem két napja. Ha most megkérdeznék, hogy volna-e kedvem ismét végigmenni ezen, simán igent mondanék.

Pláne az azonnali „végeredmény” láttán!

A második napon ugyanis, amikor végeztünk, a doktornőm odahívott egy vékony tükörhöz. „Nézd meg, milyen lett.”

Nem emlékszem pontosan, hogy milyen arcot vágtam. Valószínűleg visszafogottat, ahogyan mindig is szoktam, de belül azért valami nagyon fura megnyugvást éreztem. Nem akartam húzni az időt, nem éltem meg a pillanatot túlzottan, nem akartam feltartani, de sok gondolat ment át az agyamon akkor.

Az a kép is bevillant, amikor levágták a hajam az első nap, és belenéztem ugyanabba a tükörbe, és nagyon elkeseredtem, mennyi „veszteség ért” közel 3 év alatt, mióta ismét megnövesztettem a hajam.

És egy nappal később minden más lett. A tükör azt mutatta, amit anno el akartam érni hajtetoválással, csak most tudom, hogy ez csak a legrosszabb kép, ami rám várt. Innen már csak előrébb van, habár ugye ki fog hullani nemsokára, de utána növekedésnek indul, és pár hónap múlva minden más lesz.

Nem lesz olyan, mint régen, de én sem vagyok már huszonéves. De ezzel nincs is gondom! Az időt nem lehet visszafordítani, de vannak dolgok, amiket nem muszáj elfogadnunk.

Milyen lett az eredmény?

Nem az én véleményem, a menyasszonyomé, aki egyébként mindig is azt mondta, hogy neki úgy tökéletes, ahogy van, de amikor visszatértem a második napon, elkezdett nevetni, mert beugrott neki egy fotó.

„Na, most ez hülyeség, de nekem most úgy festesz, mint George Michael ezen a képen” - és egy fotóra mutatott a telefonján.

„Oké” - mondom „Akkor készítsük el a tökéletes előtte-utána képet. :)”

„Jack Nicholson-ból - George Michael-esre műtöttek! :)” 

A Nicholson képet én kerestem, a Michael-est ő... Összeraktuk! :)

 

Nyilván a George Michael-lé műttetés erős túlzás, de az alábbi kép megmutatja az eredményt. A fenti fotót maga a doktornő sem hitte, hogy rólam készült, pedig ezt a képet egy nappal a beültetés előtt készítettem, méghozzá úgy, hogy a lehető legrosszabb helyzetbe fésültem a hajam. A hátsó kb. dús területet hátra, az első kis „pamacsot” pedig előre, és ez megmutatta a teljes hiányosságot. Így soha senki nem látott. Valóban nem! Rajtam kívül!

A fenti fotót maga a doktornő sem hitte, hogy rólam készült!

KÖSZÖNÖM a HairHungary csapatának: Tünde doktornőnek, Juditnak és Fruzsinának, akik két napon át dolgoztak az álmomért fáradhatatlanul! Sok órát töltöttünk együtt, és nyilván nem rövid a kétnapos beavatkozás, de akár máris belevágnék, ha ismét szükség lenne rá.