A műtét utáni reggel

Ülök az ágy szélén, és elgondolkodom a következő napok teendőin. Reggel van, a hajbeültetés utáni nap reggele. A menyasszonyom visszatér a fürdőszobából, és a hátamat fogva közelebb húz magához. Épp a hasához közelit a fejem... valami megváltozott.

Évek óta nem engedtem, hogy ilyen pozícióban magához húzzon, hogy rám lenézve elé táruljon a fejtetőm. Hasonló esetben inkább rögtön felálltam, és átöleltem, de most más a helyzet. Soha nem küldött semmiféle negatív energiát azzal kapcsolatban, hogy ritka a fejem tetején a haj, de valahogy sosem bírtam elviselni, hogy esetleg miközben közeledik hozzám, bármi ezzel kapcsolatos gondolat járjon a fejében.

De most ülve maradtam, nyugodtan, ő pedig zavartalanul simogathatta a hátam, nézegethette a fejtetőmet, cirógathatta az arcomat. Nem pattantam fel, nem zavartak hülye gondolatok, egyszerűen csak élveztem a pillanatot.

Különben is: ma ő ébredt hamarabb, ő tért vissza a fürdőszobából, én pedig?

Én pedig most az ébredés után az ágyon ülök. Ma reggel nem rohantam ki a fürdőbe eltüntetni a veszteségeimet. Nem az volt az első mozdulatom, hogy jobbra félrefésülöm a „pamacsomat”- ahogy ő hívta azt a kis hajsereget, amelyik hősiesen védte a magára hagyott területeket - mielőtt a fürdőszobába sietek, hogy fésűm segítségével véglegesítsem a fedő hadműveletet.

Csak felkeltem, mint egy ember, aki ki van békülve magával, és elkezdi a napját. 10 éve nem éreztem hasonlót.

10 év nagyon hosszú idő. Odaveszett néhány dolog közben. A hajszín például már nem lesz a régi. Ha mégis, akkor talán nevetségesen fest majd.

Sokan festik a hajukat, és ez is egy olyan dolog, ami mindenkinek a saját döntése. Hogyan érzi jobban magát a bőrében. Én például nem tudom még, hogy bármikor befestem-e. Valószínűleg nem, de mint mindenben az életben, szeretem tudni, hogy van lehetőségem rá.

A hajszínre van megoldás. Mi van a hajhullással?

 

Az keserít el a leginkább, amikor valaminek a lehetősége szűnik meg. A hajhullás is egy ilyen téma.

Amíg van hajad, addig lehetsz kopasz is, de ha nincs, már csak kopasz lehetsz. Tetszik, vagy sem!

Ilyen most a hajfestés is nálam. Megtehetem majd, bár nem érzem szükségét túlzottan. Pláne, mert a párom a téma felvetésére is harap. „Nekem így tetszik, maradjon így!”

Végül is! Ebben a témában kettőnk véleményén túl másé nem igazán érdekel. 10 év telt el, ma már nem arra kell a haj, hogy nőket hódítsak, hanem arra, hogy magamhoz mérten normálisan nézzek ki.

Ha bemegyek egy megbeszélésre új emberekkel, akkor még véletlenül se merüljön fel bennem az a sokszor buta, de bénító gondolat, hogy a rendezhetetlen hajam miatt megítélési hátrányba kerülök.

90%-ban csak magunkat vezetjük félre azzal, hogy bárkit is érdekel például egy megbeszélésen, hogy milyen a hajunk, de akárhogyan is, engem zavart...

A gondolat pedig rosszabb a legtöbb vírusnál. Megbéníthat, fizikai fájdalmat képes okozni, de leginkább korlátozni szokott. A szabadságban!

A lehetőség pedig felszabadíthat!